Akkor jött a nap legédesebb pillanata. A friss kürtőskalács.
Első ismeretségem a kürtőskaláccsal
Nem vagyok már igazán fiatal és sajnos az én gyerekkoromban még nem volt elterjedve Magyarországon a kürtőskalács. Igazi erdélyi kuriózumnak számított, így persze én is csak a nyári szünetekben találkoztam vele.
Első ismeretségünket olyan nyolcéves koromra tippelem és ki tudja mi volt az oka: a nyári szünet, a jó társaság vagy a kürtőskalács különlegessége? Esetleg ezek mindegyike? Nem tudom, de az biztos, hogy egyből megszerettem és a mai napig élénken él bennem a nyári hangulatokat megédesítő kürtőskalács. Az igazi, faszénparázson sült, ropogós, de mégis puha édesség.
Szerencsésnek érzem magam, hiszen a gyerekkorom szinte minden nyarán ellátogattunk Erdélybe. Volt, amikor rövidebb időt töltöttünk ott, de volt, hogy akár két hónapot is. Élmény volt a Hargita erdeiben túrázni, a jéghideg patakokban fürdeni, de felejthetetlenek voltak a legeltető birkapásztoroknál, az esztenán, a kalyibákban töltött hetek is. Amikor a juhokra éhes medvét kergettük fáklyákkal és kutyákkal. Vagyis a pásztorok kergették, én, 8-10 évesen a kalyibában ültem és rémülten hallgatóztam.
Ilyen, majdhogynem spártai élmények után, Marosvásárhely már egészen más szórakozásokat ígért. Itt a kedvencem a minigolf volt a strand mellett. Nem mintha nagyon tudtam volna játszani, inkább a hangulat, no és persze a finom ételek miatt. A mics-et (Románok mititei-nek, a Horvátok pedig csevap-nak vagy csevapcsicsa-nak hívják) faltuk a bátyámmal. Egy kis mustárral és kenyérrel, ma is összefut a nyál a számban. És amikor már eleget ettünk belőle (ha volt egyáltalán ilyen), na akkor jött a nap legédesebb pillanata. A friss kürtőskalács.
Azok az édes kürtőskalács-pillanatok
A koraesti, kissé már hűvősbe hajló időben, a jó meleget adó faszénparázs mellett álltunk és figyeltük, ahogy megpirul a következő kürtőskalács. Reménykedve néztünk apámra, hogy ugye ez kürtőskalács már a miénk és nem kell tovább várni a sorunkra. Az a pillanat is eljött, és mi örömmel ragadtuk meg a friss, finom, édes kürtőskalácsot, és el sem engedtük, amíg egy falat is volt belőle. Leültünk a padokra, beszélgettünk, nevetgéltünk és nagyon jól éreztük magunkat. Néha lopva egy-egy pillantást vetettünk a másikra, reménykedve, hogy ő nem bírja megenni az egészet és onnan is jut nekünk pár édes falat. A kezünk tiszta ragacsos volt a kürtőskalácsot borító karamellizált bevonattól, illetve a különféle ízesítésektől. De nem igazán érdekelt bennünket. Hiszen ez a nap is jól zárult. Édességgel. Egy friss, ropogós külsejű, ugyanakkor omlós tésztájú kürtőskaláccsal. Mi lehet több, amire egy tízéves gyerek vágyhat? Esetleg a következő napra, amikor mindezt megismételjük.
Köszönöm Kürtőslegenda!
A kürtőskaláccsal való ismeretségem már régi keletű, de még a mai napig ugyanolyan lelkesedéssel szeretem. Persze csak a friss, parázson sült édességet, amiről tudom, hogy szívvel-lélekkel készítik. Az eredeti kürtőskalács recept alapján.
A kürtőslegenda által készített kürtőskalács ilyen. Szívvel-lélekkel, eredeti recept alapján, faszénparázson készül. Bennem egyből felidézi a gyerekkorom emlékeit. Gondolom érezhető, hogy éppen ezért a kürtőskalács számomra jóval több mint egy étel, jóval több, mint pár finom falat. A kürtőskalács számomra a gyerekkorom jó hangulatát, a szabadságot és a boldogságot adja vissza. Ez pedig megfizethetetlen. A pompás falatok csak a ráadást jelentik ;)
Köszönöm Kürtőslegenda!
Takács Szabolcs
